Szép napot, estét, reggelt, éjjelt vagy bármit a kedves olvasónak, attól függően hogy mikor olvassa a székek életét bemutató blog következő bejegyzését.

Igaz ez nem az ami következne, de ma erre volt ihletem. Remélem elnézi nekem ezt a tisztelt olvasó.
Tehát a mai témánk a székek kommunikációja. Valószínűleg mindenki hallott már régi székeket recsegni, ropogni, nyikorogni, satöbbi. Na az nem az.

Mint már a székek fizikai felépítésénél is szó volt róla, tökéletesen, három dimenzióban érzékelik a környezetüket -látnak-, viszont eddig még nem találtunk bizonyítékokat arra, hogy hallanának is.
Marad tehát a kommunikáció egy magasabb formája - egyfajta telepátia.

Az egy csoportba tartozó -egy helyen élő- székek állandó kapcsolatban állnak egymással agyhullámaik segítségével. Bár itt az "agy" nem egészen azt jelenti mint az ember esetében. Ezek az elektromágneses hullámok az ember számára érzékelhetetlenek, csak szék alakú antennával foghatók.

A székek veleszületett képessége a beszéd, a nyelvet nem úgy tanulják. Ezt abbból tudjuk, hogy a székek az egész világon egységes kifejezéseket használnak ugyanazokkal a jelentésekkel. Ez elsőre, a mi talán túl színes nyelvpalettánkhoz szokva, kissé hihetetlennek tűnik, de mégis igaz: ha egy finn szék találkozik egy pápua új-gíneaival, azonnal szóba elegyednek, és gondd nélkül megértik egymást.

Erről a közös nyelvről kevés információnk van, de egyes nyelvészek állítják, Dr. Lazaro L. Zamenhof kedvenc székének köszönheti az eszperantó nyelv alapjait, aki tehát szóba akar elegyedni karosszékével, vagy akár kissámlijával, annak előbb a legismertebb közös nyelvet kell elsajátítania, majd elfelejtenie, és végül ezen a nyelven kell megtanulnia gondolkozni.

A tanuláshoz sok türelmet, és addig is jó üldögélést kívánok.